A zakuszka itt Székelyföldön valamiféle kötelező eleme a reggeliző- vagy vacsoraasztaloknak. Pedig a szemes paszulyon és a hagymán kívül igazából egyik hozzávalója sem termett meg helyben, főleg a csíki és gyergyói nyárban. A Balkánról került be a székely gasztronómiába és lett méltán híres, hiszen a nyár ízeinek egyik legfinomabb üvegbe zárt formája. Amikor egy család egymás keze alá dolgozva elkészíti az első adag zakuszkát, az felér egy nagykorúsítási szertartással.

A Szőcs családba az interneten botlottam bele sok-sok éve. Saját maguk által Csíkvacsárcsiban termelt vegyszermentes paradicsomból, paprikából, gogosból és vinetéből készítették a zakuszkát, erről meséltek a videóban, és én egyből felkaptam a fejem. Akkoriban egy kosárközösséghez kerestem termelőt, így gyorsan fel is vettem a kapcsolatot velük. Mikor először látogattam meg őket, a domboldalon messziről virító fehér fóliák vezettek el a helyszínre. Zsófi és Levente tíz évig dolgozott egy svájci biozöldség-termelő farmon. Annyira sokat fejlődtek, és olyannyira ügyes munkaerőnek bizonyultak, hogy a svájci tulajdonos a nyugdíjazása után nekik akarta átadni a farm működtetési feladatait. Ekkor meghozták életük talán legnehezebb döntését, és hazaköltöztek. Óriási fába vágták a fejszét azáltal, hogy ugyanúgy, mint külföldön, itthon is teljesen vegyszermentesen szerettek volna zöldségeket termelni. Hihetetlen sok munkával, lépésről lépésre fejlődtek, szinte minden évben felhúztak egy újabb fóliát vagy üvegházat, kiépítették a locsoló- és fűtésrendszert, próbálgatták a vetőmagokat, toborozták a vásárlókat. Ma már annyian ismerik és szeretik őket meg az általuk termelt zöldséget, hogy a nagy részét a helyszínről elviszik az évek óta visszajáró vásárlók. Én is.  

 

Zsófiék voltak az első olyan bevállalós termelők, akik bevezették a becsületkasszás értékesítést Vacsárcsiban a saját és Madéfalván a Zsófi szüleinek portája előtt. Az éppen szezonális zöldségek a megfelelő adagokban csomagolva ki vannak téve a kapu elé, árcímkével ellátva, és az érdeklődő vásárlók becsületesen beledobják a kiválasztott termékek árát a kihelyezett dobozkába. Bár a kezdetekkor nagyon sokan voltak szkeptikusak, ez a módszer bevált és évek óta sikeresen működik.  

Az immár hét fóliában és az üvegházban a „befőzni való” zöldségek előtt primőr zöldségeket termelnek: retket, salátát, spenótot, rukkolát, zöldhagymát. Majd amikor ezek kikerülnek a fóliákból, akkor a helyükre a saját maguk által gondosan kinevelt uborka-, többféle paradicsom-, paprika-, kápia-, gogos- és vinetepalánt kerül. Többféle zöldséggel és gyümölccsel próbálkoztak, de a legsikeresebbek a „zakuszkazöldségek” lettek. A termelés továbbra is nehéz, hiszen a kiszámíthatatlan időjárás, mint a késői vagy korai fagyok, számottevően megemelik a fűtésköltségeket, a vegyszermentes termelés pedig sokkal nagyobb kézimunka-igénnyel és veszteséggel jár, megbízható és precíz munkaerőt pedig nagyon nehéz találni. A kereslet a vegyszermentes, helyben termelt, kiváló minőségű zöldség iránt viszont egyre nő, így még mindig megéri csinálni.

És ez az élelmiszer-önrendelkezés felé vezető első, de nagyon fontos lépés. Hiszen ma a kereskedelemben lévő élelmiszer nagy része a globális ellátási láncokon keresztül érkezik, rettentő távolságokat beutazva. Ha viszont ezek a nagyon finomra hangolt ellátási hálózatok valamilyen globális esemény miatt meginognak vagy széthullanak, akkor veszélybe kerül a lakosság élelmiszer-ellátása. A helyi termelők, a helyi feldolgozóüzemek viszont sokkal kevésbé vannak kitéve a globális folyamatoknak, könnyebben adaptálódnak a változó helyzetekhez helyben, és akkor is elérhetők tudnak maradni, amikor a globális láncokon nem érkezik megfelelő mennyiségű élelem. Ehhez viszont támogatnunk kell a helyi termelőket, úgy, hogy következetesen őket választjuk.

A fóliák előtt beszélgetünk Zsófival a lemenő nap fényében. Otthoni játszós ruhában mindenki, hiszen csak átugrottam a zöldségekért, amiből holnap zakuszkát főzünk. A gyermekeink a fóliák körül futkároznak, leszakítanak egy-egy paradicsomot vagy paprikát, és úgy rágják be, mosatlanul. De hiszen minden teljesen vegyszermentes, hadd egyék. Szedegetik a málnát, szedret, hajkurásszák a macskákat. Levente a tehenek körül matat, gágognak a libák a kert végében. És én kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy itt van nekem Zsófi és Levente, akik révén ennyire tiszta és tápanyagdús étel kerül az asztalunkra.