Kezdődik az iskola. Az oktatási rendszer megannyi hibájához hozzáadódik az a tény is, hogy az iskolai étkeztetés hiánya egyidős a modern román államisággal. Ez idő alatt a társadalom és a lakosság életvitele több értelemben is gyökeresen megváltozott, csupán az iskolai étkeztetés mellőzése maradt megváltoztathatatlan hagyomány. Lassan úgy vagyunk vele: kár ezen lamentálni, együtt kell élni vele. Hát kinek van Európa eme sarkában olyan kifinomult tízórai-kultúrája, mint nekünk?
A tízórai vagy uzsonna csomagolása része az étkezési kultúránknak, az otthon főzés nagy fejezetének egy igen jelentős hányada. Nem csupán a holnapi ebédet, a gyerekek holnapi uzsonnáját is ki kell találni. És nem egyszerű. Talán nem is tudatosan, de számos szempontot veszünk figyelembe, miközben megtervezzük és összeállítjuk a gyermek iskolai menüjét, és ezekből a szempontokból csupán az egyik, hogy a gyermek is örömét lelje benne.
Természetesen a legfontosabbak a táplálkozástani szempontok… lennének. De annyi más apróság van, amit ezen kívül még figyelembe veszünk! És az sem titok, hogy ezek a szempontok az idők során alaposan megváltoznak. Vegyünk egy példát: nagyjából húsz évvel ezelőtt az a diák volt menő, akinek előrecsomagolt, ipari csokis kiflit, csokis croissant-t dobott anyu az iskolatáskájába. Ma viszont az a menő, ha házilag összeállított, háromszögűre vágott szofisztikált szendvicset varázsol elő a nebuló a nagyszünetben. Netán lepénykenyérbe csavart, háztáji portékákkal töltött wrapot. Míg a nyolcvanas években a tízórai a túlélést jelentette, mára sok esetben csomagolunk úgy tízórait, hogy az nem csupán táplálkozás szempontjából határozza meg a gyermek iskolai napját.
A home made uzsonna műfajában viszont mégiscsak az a legszebb, amikor a gyereked arról számol be, hogy kivel osztotta meg ő és ki osztotta meg ővele az uzsonnáját. Ezen a ponton értjük meg azt, hogyan válik a táplálék étellé, a táplálkozás pedig étkezéssé: megjelenik a társadalmi, a közösségi összetevő.
Az otthon főzés a lehető legjobb kompromisszum az élmény, a funkcionalitás és a gazdaságosság között. Nincs ez másképp az otthon csomagolt uzsonnák esetében sem. Most arra is kísérletet teszünk, hogy egy hétre meghatározzuk az uzsonnacsomagolás legfőbb forrásait. A hétfői nap arra rendeltetett, hogy a vasárnapi ebéd maradékait használjuk fel. Ha a családi ebéd rántott hús volt, egyszerű dolgunk van. Ha egybesült, akkor a hideg húst vágjuk csíkokra, fűszerezzük át és sok zöldség kíséretében csavarjuk laposkenyérbe. A keddet nem ússzuk meg, csinálunk valami házi kencét: tojáskrém, pástétom, halkrém… Ha betartjuk az előírásokat, szerdán már lazulhat a fegyelem: „Nesze, fiam 15 lej, oldd meg egy péksüteménnyel.” Csütörtökön csomagolhatunk egy klasszikus szalámis, sajtos vagy sonkás szendvicset. Péntek a legnehezebb: a heti fáradtság gyakran meglátszik az uzsonnán. Ezen a napon a szellemi táplálék a legfontosabb, ha el is fuseráltuk a tízórait, toldjuk meg egy sztorival:
– Kislányom, mi egyetemista korunkban gyakran ettünk partizánszendvicset.
– Az meg milyen?
– Két egyformára szelt kenyér közé becsúsztatsz egy harmadikat.
E szellemi útravalóval társítva garantáltan minden uzsonna finom lesz.
E havi lapszámunkban ahhoz próbálunk ötleteket adni, hogy miként lehet az „Uzsonna” műveletet nem csupán megúszni, hanem ötletesen és a táplálkozástani követelményeknek megfelelve derekasan teljesíteni.
Hozzávalók:
• 200 g vaj
• 500 g csirkemáj
• 150 g hagyma
• 100 ml száraz fehérbor
• 50 g mazsola
• néhány szál kakukkfű
• ízlés szerint só, bors
Elkészítés:
A mazsolát áztassuk borban, tegyük félre felhasználásig. A vajban pároljuk meg a felszeletelt hagymát, enyhén sózzuk meg, majd adjuk hozzá a letisztított és nagyobb kockákra vágott csirkemájat. Mihelyt a máj színt váltott, fűszerezzük meg a kakukkfű leveleivel, majd pár perc főzés után töltsük a májhoz a bort a mazsolával együtt. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Mihelyt a bor nagyrészt elpárolgott, egy botmixer segítségével pépesítsük simára. Ha túlságosan száraznak találjuk, keverjünk hozzá még egy kis vajat. Nagyon jól társítható valamilyen savanykás lekvárral, például som vagy ribizli.
Hozzávalók:
• 250 g krémsajt
• 150 g telemea
• 100 g tejföl
• 3 cikk fokhagyma
• 4-5 db bazsalikomlevél
• 50 ml olívaolaj
• ízlés szerint só
Elkészítés:
A sajtkrémet, a telemeát és a tejfölt egy keverőtálba tesszük, és egy habverővel krémesre keverjük. Hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát, bazsalikomlevelet, egy kis olívaolajat, enyhén megsózzuk és könnyed mozdulatokkal összekeverjük. Vigyázzunk a sózással, mert a telemea is sós! Tálaláskor megszórhatjuk egy kis bazsalikommal, és locsolhatunk rá olívaolajat.
Hozzávalók:
• 500 g konzerv hering vagy tonhal
• 50 g hagyma
• 1 db főtt tojás
• 1 kötés kapor
• 125 g szoba-hőmérsékletű vaj
• 100 g tejföl
• ízlés szerint citromlé
• ízlés szerint só, bors
Elkészítés:
Tegyük a halat egy keverőtálba, majd egy villával törjük össze apró darabokra. Adjuk hozzá a felaprított hagymát, a lereszelt tojást, a kapor apróra vágott leveleit, vajat és tejfölt, majd egy fakanállal keverjük simára. Ízlés szerint ízesítsük sóval, borssal és citromlével.
Hozzávalók:
• 6 db tojás
• 100 g hagyma
• 2 kk. mustár
• 1 kötés petrezselyemzöld
• 250 g szoba-hőmérsékletű vaj
Elkészítés:
A vajat keverőtálba tesszük, és gyors mozdulatokkal felhabosítjuk. A tojásokat 10 perc alatt keményre főzzük és meghámozzuk, lereszeljük, majd a felhabosított vajhoz adjuk, összekeverjük. Ezután jöhet bele a felaprított hagyma, petrezselyemzöld és két kávéskanál mustár. Nagyon jól illik hozzá a friss uborka.
Hozzávalók:
• 1 konzerv főtt csicseriborsó
• 1 közepes méretű főtt cékla
• 1 ek. tahini (szezámpaszta)
• 1 citrom leve
• 1 kanál olívaolaj, fokhagyma, só, bors, őrölt római kömény ízlés szerint
Elkészítés:
A csicseriborsót alaposan átmossuk. Egy turmixgépbe helyezzük a tahinival együtt, majd hozzáadunk ízlés szerint 3-4 gerezd fokhagymát, citromlevet, csipet sót és borsot, valamint római köményt, egy kevés olívaolajat, majd összeturmixoljuk. Ha lazítani akarjuk, akkor a csicseriborsó levéből adagoljunk hozzá, ha túl híg, akkor adjunk hozzá még tahinit. A végén keverjük bele az apróra vágott céklát, majd alaposan dolgozzuk össze a turmixgép segítségével. Teljes kiőrlésű pirítóssal és szezámmaggal vagy feta sajttal megszórva tálaljuk.
.jpg)
Diós gombapástétom
Hozzávalók:
• 250 g csiperkegomba
• 1 fej vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 15 g szelet vaj
• 1 marék aprított dió
• 1 tk. kakukkfű
• 1 kanál olívaolaj, só, bors ízlés szerint
Elkészítés:
A gombát felaprítjuk. A vajat felmelegítjük a serpenyőben, majd rádobjuk a felaprított hagymát és a fokhagymát, átforgatjuk rajta, hozzáadjuk a gombát és megpároljuk. Amikor megpuhult a gomba, fűszerezzük, majd összeturmixoljuk az olívaolajjal és a dióval. Teljes kiőrlésű pirítóssal, friss petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.
Hozzávalók:
• 360 g liszt
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1 tk. sütőpor
• 1 tk. só
• 4 tk. mézeskalács-fűszerkeverék
• 425 g sütőtökpüré
• 2 tojás
• 160 ml olaj
• 440 g barna cukor
A díszítéshez:
• fehér csokoládé
• pekándió
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, két tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tojást az olajjal és a cukorral kissé kihabosítjuk. A lisztet átszitáljuk, majd belekeverjük a fűszereket, a szódabikarbónát, a sütőport és a sót, ezután hozzáadjuk a tojásos keverékhez. Végül hozzákeverjük a sütőtökpürét is. A masszából a sütőpapírral bélelt tepsikre körülbelül 4 centi átmérőjű köröket kanalazunk. Ezután a kekszek méretétől függően 20-30 perc alatt készre sütjük. Kihűlés után fehér csokoládéval és aprított pekándióval díszítjük.
