Annyiban menasági, hogy abban Berszán-Árus Csilla is az általam grízkockának nevezett levesbetét található, de míg ott sertésbordával gazdagítják, ő csirkealkatrészeket tesz bele. Egyébként családi recept, melyet kicsit nehezére esett lenyomozni, mármint eredetét tekintve. Zöldséglevesei közül a legbüszkébb erre, szíve-gyomra csücske, és habár nem kebelbarát a mértannal, ezt a levest kockásnak nevezi. Hogy miért? Hát mert van benne zöldségkocka, grízkocka, ráadásként leveskocka is lehetne, de még sincs, mert nem túl egészséges.
Télen gyorsan elkészíthető, mármint ha a kertünkben termett (megvett) zöldségeket egy szép őszi napon megpucoljuk, kockára vágjuk: hagyma, murok, petrezselyem, zeller, gomba, a borsót ellenben nem, majd valamely zsiradékon való dinsztelés, dobozolás után elpihennek a fagyon. Aztán a megfelelő télidőben doboz elő, tartalma pedig forró vízbe kerül. Készítsünk hozzá grízkockát: egy darab felvert tojás, só, bors, gríz összekavarva, forró zsiradékban kisütve (mindkét oldala), felkockázva, majd a főzés végső perceiben a levesbe szórva. Zöldpetrezselyem, csípős paprika díszeleghet levesünk tetején. Zamatosabbá tehetjük némi csirkeaprólékkal is, amit a zöldségekkel együtt főzünk meg. Ízesíthetjük is a végén, citromlével, tejföllel, savanyúság levével, de szerintem pont a savanyútlansága a lényege ennek a levesnek.
Recept: Berszán-Árus Csilla